WG 24: a Bauhaus-lámpa, amely a fémműhelyben született

Ha megkérdezzük, honnan ered a Bauhaus-lámpa, az őszinte válasz az, hogy egy tanteremből. A WG 24-et annak az iskolának a fémműhelyében dolgozták ki, amely éppen akkor döntötte el, hogy a dolga a gépek számára való tervezés, és a lámpa szinte minden döntése visszavezethető arra, amit ott tanítottak. Következzék a tanítás, a belőle született geometria, és az, amit egy ma összeszerelt lámpa száma valójában rögzít.

Egy iskola, amely épp meggondolta magát

A Bauhaus 1919-ben nyílt meg Weimarban egy képzőművészeti akadémia és egy iparművészeti iskola egyesüléseként, és az első években a műhelyek még közel dolgoztak a kézműves hagyományhoz. 1923-ra, amikor az iskola megrendezte első nagy nyilvános kiállítását, a meghirdetett irány az ipar felé fordult. A műhelyeknek olyan prototípusokat kellett kifejleszteniük, amelyeket egy gyár átvehet, az oktatás pedig az elemi forma, az anyagok viselkedése és az olyan szerkezet felé mozdult, amely mesterkéz nélkül is ismételhető minden darabban.

A fémműhely, amelyet akkoriban László Moholy-Nagy vezetett, jórészt maga mögött hagyta a díszes ezüstművességet, és a világítás felé fordult. Ez volt az az egyetlen háztartási tárgy, amelyben egy új technika és a formáról való új gondolkodás egyenrangúan találkozott: az elektromos fénynek testre volt szüksége, és senki nem döntötte el, hogyan nézzen ki ez a test. Wilhelm Wagenfeld ebben a műhelyben tanult, és a ma WG 24 Bauhaus Table Lamp néven ismert terv az ottani diákéveihez tartozik. A modellnév száma tervjelölés, annak megnevezése, melyik rajzról van szó, nem pedig állítás arról, hogyan készült a lámpa az azóta eltelt évszázadban.

Gömb, henger és korong

Olvassuk a WG 24-et három testként, és láthatóvá válik a műhely tanítása. Korong: a színtelen üveg talplemez, 152 mm átmérőjű. Henger: az üvegszár, amely körülzárja a fémcsövet ahelyett, hogy eltakarná. Félgömb: a tetején ülő félgömb alakú opálüveg búra. A három közül egyikre sincs semmi ráaggatva, a nikkelezett fémrészek pedig pontosan azok maradnak, amik: a szerelvények, amelyek összetartják a többi részt és vezetik az áramot.

Az arányok ugyanolyan egyszerűek, mint az alkatrészek. A lámpa 360 mm magas, 180 x 180 mm-es alapterületen áll, tehát a magassága pontosan a szélességének kétszerese, és 1,8 kg a tömege: határozott súly, amelyet felemeléskor érzünk, nem pedig akkor, amikor arrébb toljuk. Ez a leegyszerűsítés a feladat lényege. A gyártásra tervező diák nem támaszkodhatott vésésre, gravírozásra vagy ráragasztott díszítésre, így egyedül a formák maradtak változónak, meg az, milyen őszintén illesztették össze őket.

Az opálüveg végzi a munka látható részét. Szóró félgömbbe burkolja a fényforrást, így a szobába egyenletes derengés jut, nem pedig egy látható izzó. Ezért hat a lámpa nyugodtnak az íróasztalon, nem élesnek, és ezért lett a Bauhaus gondolatainak hétköznapi arca, nem pedig kiállítási darab.

Egy feladat, három válasz

Wagenfeld úgy kezelte az elrendezést, mint kérdést, amelyen tovább lehet dolgozni, nem mint lezárt tárgyat. A WA 24 Bauhaus Table Lamp ugyanazt az opálkupolát hordozza kerek üveg talplemez és üvegszár fölött, nikkelezett fémrészekkel, a zsinóros kapcsolót ott tartja, ahol a kéz keresi, és valamivel szélesebb, 160 mm-es talpon áll. A WG 25 GL Bauhaus Table Lamp, amelyet a következő évben mutatott be, meghosszabbítja az üvegoszlopot, így a sziluett felfelé nyúlik, a vezeték pedig láthatóan fut az átlátszó száron belül. Az érv az, hogy semmit nem takarunk el, és minden változat kicsit másképp mondja ki.

A búra az állandó: mindhárom ugyanazt a félgömb alakú opálkupolát viseli, és mindhárom ugyanabban a 180 x 360 x 180 mm-es befoglaló méretben fér el. Az változik, hogyan jut fel hozzá a fény. Az 1924-es két jelölés annyira közel áll egymáshoz, hogy sokan egymás mellé teszik őket a választás előtt, erről szól a WG 24 vagy WA 24: üveg vagy fém Bauhaus-lámpatalp című írás.

Mit rögzít a lámpán lévő szám

Minden WG 24 folyamatos sorszámot kap, és a Bauhaus, valamint a TECNOLUMEN jelzését is viseli. A gyakorlat nyilvántartás, nem cifrázás. A szám egyetlen lámpát helyez el egy folyó sorozatban, a két jelzés pedig kimondja, melyik tervet követi és melyik műhely szerelte össze, így az adat a tárgyon marad, nem egy mappában, amely elvész egy költözésnél.

A szóban forgó műhely Brémában van. A TECNOLUMEN műhelyét 1979-ben Walter Schnepel alapította ott, akinek első vállalkozása az volt, hogy visszavezesse a gyártásba Wagenfeld Bauhaus asztali lámpáját, és a lámpákat máig kézzel szerelik össze az eredeti rajzok szerint. Ezért tartja a modellcsalád ilyen pontosan a méreteit: a Ø 152 mm-es talp és a 360 mm-es magasság rajzolt számok, amelyeket követnek, nem utólag kialakult közelítések.

Ez magyarázza a jelölés szokását is. Egy évszázada másolt terv esetében kell valami mód arra, hogy kiderüljön, melyik rajz alapján készült egy adott lámpa, és a beütött jelzés meg a sorszám a legegyszerűbb elérhető módszer. Ugyanaz a logika, mint magában a lámpában: mondjuk ki a tényeket azon a felületen, ahol bárki elolvashatja őket.

Élet egy kis asztalra rajzolt lámpával

Az alapterületet az 1920-as évek íróasztalaihoz és éjjeliszekrényeihez szabták, és a 180 mm-es négyzet ma is elfér ott, ahol nagyobb lámpák nem: keskeny éjjeliszekrényen, egy fotel melletti polcon, egy amúgy is túl tele íróasztal sarkában. A 2,5 m-es kábel elég lazaságot ad ahhoz, hogy elérje a szegélyléc melletti aljzatot anélkül, hogy keresztezné a közlekedő sávot, és 1,8 kg-mal a lámpa ott marad, ahová tesszük.

Az opálbúrából két elhelyezési tanulság következik. Mivel az üveg minden irányba szór, a WG 24 megvilágítja azt a felületet is, amelyen áll, nemcsak a körülötte lévő levegőt, ami jó egyetlen fényforrássá teszi egy kis szobában, és rossz választássá annak, aki a könyvoldalra irányított fényt szeretne. És mivel a test ekkora része üveg, ott mutat a legjobban, ahol átlátni rajta valamit: könyvespolc előtt, ablak előtt alkonyatkor, egy tálalószekrényen, amely körül maradt egy kis hely.

Egy évszázaddal a fémműhely után a lámpa ma is az a tanpélda, aminek indult: három geometriai test, láthatóan hagyott anyagok, csendesen viselkedő fény. Nézze meg a teljes TECNOLUMEN kollekciót a Wagenfeld-sor többi darabjáért és a brémai műhely későbbi munkáiért.